Dave útja – MBAH, 2023. március

Örültem, amikor Simon megkeresett a  projekttel kapcsolatban, hogy az MBAH újságokat szkenneljük be és tegyük elérhetővé egy honlapon. A megjelenés hét éve alatt az MBAH a magyar hegyikerékpározás azon időpontját és időszakát dokumentálta, amikor – ugrásszerű növekedéssel – Magyarországon is kifejlődött az mtb kultúra, sport és üzlet.

Nehéz elhinni, hogy azóta eltelt harminc év. De örülök, hogy a magyarországi mountain bike-osokat még mindig érdekli a montis történelem, és hogy mi is történt abban az időszakban. A honlap számtalan csodaszép emléket idéz fel. Hiányzik a magyarországi tekerés, az egri erdők, Csillebérc és az OB versenyek pályái! Remélem, a közeljövőben eljuthatok majd Magyarországra és újra a nyeregbe ülhetek.

Bízom benne, hogy ez az oldal, ami a magyarok számára hozzáférést ad az mtb sport történelmének egy rendkívül izgalmas korszakához, felkelti majd a fiatal magyar montisok érdeklődését és arra ösztönzi őket, hogy továbbfejlesszék a magyar mtb életet.

Az MBAH nem valósulhatott volna meg sok ember kemény munkája nélkül. Ideértve az írókat, szerkesztőket és másokat, akik láthatók a magazinok impresszumában. Remélem ők is büszkék rá, hogy az MBAH hivatkozási pont lett.

Szeretnék külön köszönetet mondani Simonnak, az önkénteseknek, akik lehetővé tették ezt az oldalt, valamint  a zseniális Laczkó Zsoltnak, aki létrehozta a honlapot, az adatbázist és a háttéret, amely mindezt működőképessé teszi.

Azt kívánom mindenkinek, aki most ezt olvassa, hogy legyen szép időnk, a gumik legyenek ducik és a helyi ösvényeken mindenki érezze jól magát!

Dave – 2023

 


 

Köszi, MBAH!

1993 márciusában, Dave Erickson ötlete nyomán jelent meg a Mountain Bike Action Hungary cimű, hegyikerékpárokkal foglalkozó újság, az MBAH – az olvasóknak gyakran csak ’eksön’. Az utolsó szám az 1999 augusztusi volt, azt követően még további négy hónapig Dave volt a főszerkesztője az MBAH-örökséget továbbvivő BikeMag című lapnak.

A ’93 és ’99 között eltelt hét évben hihehetlen változások történek az mtb sportban, igazi aranykor volt! Grundig világkupák, csillagászati áron árult, karbon és titánból készült csoda-montik, a kísérletezés varázsa, nyugati csúcstechnika, egyben a szabadság és a felhőtlen bulik korszaka is.
A ’90-es években sokan tinédzser korban voltunk, legtöbbünk számára elérhetetlenek voltak a Grafton, Ringlé, Chris King, XTR-el szerelt csúcsgépek, de az esetek többségében még az LX-STX középkategória is.

Az MBAH előtt is már éledezett, a montis élet Magyarországon – de az 1986 óta megjelenő, amerikai Mountain Bike Action szerkesztőség támogatásával – Dave gyakorlatilag vizet hozott a sivatagba: messiásként vártuk az új számokat, sok cikket kívülről tudtunk és természetes, hogy aki manapság korabeli MBAH újságot szeretne venni, a közepén lévő poszter nagy valószínűséggel hiányozni fog: szobáink falait dekoráltuk vele. Fat Chance, GT, Trek, Yeti….a sor folytatható ha ráklikkelünk a Poszterek linkre ezen az oldalon.

RTS, FRS, Smoke-Dart, OCLV, Cunningham, VVA, Repack, Easton, Reynolds, Tange cro-mo…a retro montis beszélgetések laikusok számára cro-magnon-i nyelvnek tűnhetnek. Ezeknek a szakmai beszélgetéseknek gyakran gyermekeink vetnek véget, ‘apa, azt mondtad csak 10 percet fogtok beszélgetni’.

A retro terepbiciklis adok-veszek csoportok adminjai is terhelés alatt vannak, Dunát lehetne rekeszteni a rengeteg csere alkatrésszel. ’Bontod?’ Hangzik el gyakran a kérdés, amikor csak egy vázra vagy monoblokkra lenne szükség 🙂

2023-ban 30 éves évfordulót ünnepel az MBAH. Ahogy sok mindent, azt is tökéletesen látták előre, hogy a klímakatasztrófához való alkalmazkodás egyik központi eleme lesz az biciklis mobilitás.
Minden adott hozzá, hogy a kereket – az emberiség egyik legnagyobb találmányát – újrafeltalálva, átkerekezzük magunkat egy fenntartható és tiszta levegőjű 21. századba!

Mountain bike-okat sok országban kezdtek tervezni és építeni, de a sport igazán Kaliforniában, Marin megyében vett repülőrajtot. A Mount Tam-ről – akkor még fejvédő nélkül – a hippi korszakra jellemző kis ajándékok reményében, de leginkább versenyszellemtől, szabadságtól és bulizástól átitatva, életveszélyes sebességgel száguldottak le átalakított régi Schwinn-jeiken. Ezeket a klunker bicikliket folyamatosan fejlesztették, míg aztán 1977-ben Joe Breeze elkészítette első, kifejezetten terepre tervezett mountain bike-jait, egy-egy ezek közül a washingtoni Smithsonian valamint a Marin megyei Kerékpármúzeumban vannak kiállítva. Ezt a miliőt, tudást és érzést hozta el Magyarországra az MBAH, örök hála érte Dave-nek és a csapatnak!

Ez a mindenki számára ingyenesen látogatható oldal önkéntesek segítségének is köszönhetően frissül. Az első pár év beszkennelt újságai szövegének szerkesztéséért köszönet Szerecsen Mihálynak, további önkénteseket keresünk 🙂

Happy Trails! És örök hátszelet a bukóban tekerő rontó-bontóknak!

Parais Simon
Budapest, 2023.02.23.

 


 

Hogyan illeszkedik az MBAH a magyar kerékpár sport történelembe?

Csak elfogult, és személyes nézőpontból tudok a hazai MTB sport születéséről és az MBAH általam ismert történetéről írni, ami nyilván teljesen eltér attól, ahogyan mások élték meg azokat az éveket. ’93 környékén vettem komolyabban a mountain bike versenyzést – részben kényszerből, mert az országúti szakágban egy átigazolási vita miatt nem versenyezhettem (konkrétan az FTC próbált ellehetetleníteni – sikerrel). Nagyon hálás voltam az MTB-s közösségnek, az akkor kialakuló, és rettenetesen gyorsan fejlődő versenyrendszernek, hogy értelmet adott a sportolásnak. Ez olyan jól sikerült, hogy hamar rájöttem, hogy többen kíváncsiak rám az erdőben, mint az országúti versenyeken – hiába voltam már akkor ikszeres magyar bajnok és olimpikon. Az akkori „népszerűségemhez” sokat tett hozzá az MBAH, amely többször is címlapra rakott (leginkább a Grundig Világkupás fotókkal), és a cikkekben is gyakran megjelentem. Ennek az időszaknak – közvetve az MBAH-nak és a ezen keresztül a sportág körül kialakult érdeklődési köröknek – köszönhettem, hogy rendes szponzori szerződésem is lett. 1997-től a Red Bull gondolta úgy, hogy jól áll nekem a kék mezük a bikákkal. Nagyon menő dolog volt ez abban az időben is! Még ha csak aránylag szűk körben is, de sztárnak érezhettem magam. Nekem ezt hozta el, ezt adta az MBAH.

A montis közeg sokáig nevetett rajtam: „Itt ez az ügyetlen srác országútról, aki lefelé tök béna…” A versenyeken külön kis szurkoló osztag állt a lejtőkön nekem kiabálva: „Kockáztass!” Aztán megtanultam lefelé is menni, és lettem háromszoros XC bajnok ’95-ben ’96-ban és ’97-ben.

Jó volt olvasni a versenyek beszámolóit, a szubjektív szemüvegen keresztül is. A technikai rovatok engem kevésbé hoztak lázba, nem nagyon érdekelt akkoriban a bringa, mint technikai eszköz – én inkább az edzéstervek, és a pulzusmérés bűvöletében éltem. Persze könnyen beszélek, hiszen akár a MALI, akár később a NELLA kerékpárbolt szponzoráltjaként, mindig megkaptam az akkor elérhető csúcstechnikát. Nem a bringákon múlt, hogy nem lettem eredményesebb versenyző.

Sok szép emlékem van a sportolói múltamból, amely az utánpótlás korosztályokkal együtt majdnem húsz év, de a számomra legkedvesebb fotók között ott van két MBAH címlap és egy belső „poszter”, amik életem meghatározó éveire emlékeztetnek. Külön kiemelt köszönet jár Dave Ericksonnak azért hatalmas jelentőségű munkáért, aminek az értékét akkor talán fel sem fogtuk, hogy Magyarországra hozta a Grundig Világkupát és háromszor is idejött a világ elitje Budapestre, Csillebércre.

Köszönöm Dave ezt az élményt!

Eisenkrammer Károly